Megettem majdnem kenyerem javát. Más ilyenkor kezdi lógatni a lábait(mind a kettőt), és elmélkedik az általa egy életen át megtermelt gyümölcs elfogyasztásáról. Érdekes. Én most kezdem megtalálni a munkám értelmét. Érzem, hogy fontos vagyok a családomnak, de számomra fontos a munkám megbecsülése is. És ezt nem anyagiakban mérik.
Érdekes szakma a mienk. Mire a rászorultakat olyan állapotba hozzuk hogy értékes legyen valamilyen szinten a társadalomnak, addigra mi küzdünk az ellen hogy nehogy használhatatlanná váljunk. Sokakat nyomaszt az, hogy a befektetett energiája nem köszön vissza. Jó esetben hosszu évek mulva, vagy egyáltalán nem. Ezt el kell fogadni. Olyan mint a misszió. Minden nap jótékonyan betakar bennünket, anélkül hogy gondolkodnánk rajta.
Találtam egy csodálatos aforizmát. (Néri Szent Fülöp jegyezte) "Sola Caritas" Csak a szeretet számít.
Ezt érzem a feleségemtől elsősorban. Ő belém lát, kibányássza belőlem a feltétel nélküli szeretetet. Ismeri a multamat, a valamikori botlásaimat, az értékeimet. Előtte nyitott könyv vagyok. De csak és kizárólagosan előtte.
Ez a záloga a feltétlen egymás iránti bizalomnak. Jótékonyan befedi életünket az egymás féltése. És ez nem azonos a féltékenységgel.
Néha megállunk az uton, lelkiekben megpihenni. Végigszaladunk a szeretet nélküli állomásokon. Van belőlük bőven. Családon belül, és kivül. Lehet, hogy ez az emberi kapcsolatok kovásza. Ja, és még valami. Lehet hogy a szeretet szekrényének ajtaját kinyitod, és azt érzed, hogy a békétlenség orrfacsaró szaga árad ki belőle.
Ilyenkor olyan jó együtt lenni. Sokszor a csend megnő, jótékonyan körbevesz bennünket. Jó belélegezni a szeretet ózon illatát. Ez semmihez nem fogható.
Van, hogy észre veszem magamon. Ez igen, még mindig szerelmes vagyok. Ezt kerestem egy fél életemen keresztül. Tudjátok milyen jó?
Tessék, csak tessék: Ki lehet próbálni mindenkinek
